Hírek

A család bármilyen formájában a legfontosabb a kötődés megléte vagy hiánya. Nem a családstruktúra a probléma, hanem a kapcsolatok instabilitása, a háztartások nem megfelelő működése a legnagyobb fenyegetés a gyermekek jólétére nézve. A család legfontosabb szerepe az egyének emocionális, társadalmi, fizikai jól-létének megteremtése biztonságos kötődéssel a családtagok között. Ennek része az egyéni autonómia, a szerepek és felelősségek tisztázottsága és rugalmassága, krónikus megoldatlan konfliktusok hiánya, a külső fenyegetésekkel szembeni támogatás megléte, és a stressz szint alacsony nyomása a családot érintően. A gyermeknevelésben a tárgy-kapcsolat elmélet és a kötődés elmélet az anya kiemelt szerepét hangsúlyozza, a szociálpszichológia nézőpontjaiban a gyermekvállalás átalakítja szülők identitását. A szülővé válás konfliktusokkal terhelt, főként a fő állású nők esetében, akik dolgozó ember és partner szerepüket, mint elsődleges szerepkört gyakran elvesztik. A családi élet minősége a pszichológiai kutatások alapján az első négy év után erőteljesen megváltozik, és a változások mindkét felet érintik. A sebezhető párok gyakran fejeznek ki pozitív és negatív emóciókat, ám alapjában kapcsolatuk melegséget és szeretet tükröz. Az értékelő párok magasan értékelik a közös viszonyt, meghallgatják egymást és a meggyőzés, tárgyalás technikáit alkalmazzák. A konfliktust elkerülő párok kerülik a vitákat, minimalizálják az egyet-nem-értést, hideg és passzív kapcsolatot alakítanak ki. Az instabil házasságok esetében a keserűség és az ellenséges hozzáállás, a gúny és a személyes támadások a jellemzők. Az ellenséges de kötődő házasságokban a partnerek érzelmileg kötődnek, de rendszeres támadásokat kezdeményeznek. A családi konfliktusok és a család felbomlása kockázati faktorok erősségétől függően hat a gyermekekre. A szülői konfliktus kritikus kockázati tényező, ám nem minden válás hat negatívan a gyermek jól-létére. Amennyiben a válás a kötődés szétszakadásával és a társadalmi kapcsolatok elvesztésével jár együtt, akkor a kockázati tényezők nagyok. A konfliktussal teli család kockázatai nem kisebbek, mint az elvált szülőké. Napjainkban egyre elfogadottabb, hogy a megromlott házasságból való kilépés még mindig jobb, mint a rosszul funkcionáló családban maradás. A kevert családokban akkor kevesebb a konfliktus, ha a család konzisztens, tekintélyelvű vezetést valóst meg. A gyermekek adaptációja alapvetően függ a szülői stílustól, a gyermek társadalmi kapcsolataitól. A patológiás családban a viselkedés reprodukálódik, vagy a pszichológiai viselkedés oka a gyermekkori diszfunkciós kapcsolatok vagy a negatív események. A gyermek nem megfelelő táplálása, fizikai vagy szexuális, mentális bántalmazása a gyermek jólétére rövid és hosszú távon is kihat. A rosszul táplált és bántalmazott gyermek emocionális, viselkedési és kognitív problémákkal küzdő felnőtt lesz, gyakori esetükben a függőség, a depresszió és a szorongás, az öngyilkosság vagy az otthonról való elmenekülés.

Az iskola rendszerszintű nézőpontja és az iskolát körülvevő rendszerek holisztikus felfogása alapján az iskolában multidiszciplináris teameket kell működtetni, amelyek képesek a gyermekek és a családok komplex szükségleteinek megfelelő válaszokat adni a prevenció és a promóciószintjén. Ennek része a családlátogatás, az emocionális támogató szolgáltatások megszervezése, és az iskolai részvételt támogató szolgáltatások szervezése. A veszélyeztett tanulókkal kapcsolatos beavatkozások inkluzív módon, multidiszciplináris teamekkel és azok bevonásával kell, hogy történjenek, akik a tanulóval interakcióban vannak: családtagok, testvérek, önkéntesek stb. Az elmúlt évtizedekben hangsúly helyeződött a különböző beavatkozások és ellátások kapcsán a komplexitás fontosságára. Ahhoz, hogy komplex ellátásban részesítsünk családokat, egyéneket multidiszciplináris szemlélettel kell rendelkeznünk. Vannak olyan családi élethelyzetek, amelyeket a szülők és a körülöttük lévő mikrokörnyezet és a természetes támogató rendszerek megoldanak, de előfordul, hogy szükség van külső beavatkozásokra is ahhoz, hogy a negatív hatásokat valamilyen módon kompenzáljuk, segítséget nyújtsunk ahhoz, hogy a hátrányokat mielőbb kiküszöböljék a családok a saját megküzdési stratégiáik felhasználásával. Minden hátrány több szempontból is hátrányos helyzetet jelent. Azonban a halmozottan hátrányos helyzet egyes elemeinek mértéke más és más minden egyes gyermek esetében. A hátrányos helyzet fogalmát, illetve jelenségét a családi helyzetből eredeztethető pszichikus, biológiai és szociális összetevők alapozzák meg. Ha a közoktatási intézmények minősítik hátrányos helyzetűnek a gyermeket, mindig együtt kell, hogy járjon a segítségadás kötelezettsége, a gyermek kedvezőtlen, többiekhez viszonyított helyzetének enyhítése. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerint, hátrányos helyzetű az a gyermek, ahol a szülő/szülők vagy a családba fogadó gyám, alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik, a foglalkoztatottságuk korlátozott vagy állás keresők. A gyermek olyan lakáskörülmények között él, ahol az egészséges fejlődéséhez a körülmények korlátozottak. A hátrányos helyzet könnyen vezet iskolai kudarcokhoz, a helyzet nem kezelése nagyon gyorsan veszélyeztetett helyzetet teremthet a család, a gyermek életében. A gyermekvédelem fogalmába beletartozik a gyermek születésétől felnőtté válásáig minden, ami az ő érdekében vele és körülötte, a családban, óvodában a társadalom bármely területén történik. A gyermekvédelem állami feladat, amelyben a gyermek testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődését, hátrányos helyzet vagy halmozottan hátrányos helyzet, veszélyeztetettség akadályozza vagy gátolja, ezért a gyermek érdekeit hatósági eszközökkel is védi az állam. A család- és gyermekjóléti központ egy adott járás területén működik és a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések tartoznak a feladatkörébe. Továbbá a járás család- és gyermekjóléti szolgálatainak szakmai munkáját támogatja és a gyermekek védelmére irányuló tevékenységek ellátására egyéni és csoportos speciális szolgáltatásokat, programokat szervez.

Az emberi szükségleteket a segítő kapcsolatban kiinduló pontként lehet alkalmazni. Ha az egyén a szükségleteit képes kielégíteni, akkor egy megfelelő harmonikus, egyensúlyi állapotba kerül. Ez az állapot azonban soha nem lehet állandó, mert folyamatosan újabb szükségletek lépnek fel. Segítséget bárki adhat, családtag, szomszéd, barát, munkatárs, azonban különbséget kell tenni a szaktudással nyújtott professzionális segítség és a laikus segítségadás között. A jó szándék, a segíteni akarás egy adott szintig megfelelő lehet, de a mind segítő szakembereknek, mind a laikus segítőknek is ismerniük kell a kompetencia határukat. Fel kell ismerni azokat a helyzeteket, amelyekben más szakterület szakembereinek a bevonására is szükség van.