Hírek

Magyarországon a 2017-2018. tanévben regisztrált óvodás gyermekek közül 9200 fő sajátos nevelési igényű (SNI), számuk 580 fővel több, mint az előző évben. Többségük (82,2 százalékuk) integrált nevelésben részesül. A sajátos nevelési igényű tanulók száma közel 500 fővel, 0,9 százalékkal tovább emelkedett az általános iskolákban. A 2017/2018-as tanévben létszámuk 55,2 ezer fő, ami az általános iskolások 7,5 százalékát jelenti. Az SNI-tanulók aránya továbbra is Dél-Alföldön a legmagasabb (11,7 százalék), valamint Pest megyében (5,2 százalék) és Észak-Alföldön (5,4 százalék) a legalacsonyabb. A nemek szerinti különbség tovább nőtt, az általános iskolás fiúk 9,7, a lányok 5,2 százaléka sajátos nevelési igényű. Az általános iskolai osztályokban integráltan oktatott SNI-tanulók száma jelenleg 38,9 ezer fő, ami az előző tanévinél 1,7 százalékkal (640 fővel) magasabb. Az SNI-tanulók közül az integráltan oktatottak aránya 70,4 százalékra nőtt. A külön osztályban oktatott SNI-tanulók száma közel 200 fővel 16,3 ezerre csökkent. A régiók tekintetében a két szélsőértéket jelentő Nyugat-Dunántúlon csupán minden ötödik, addig Budapesten majdnem minden második SNI tanuló nevelése külön osztályban történik. A család, mint szervezet ideális esetben összetett kapcsolatokra épül: a nő kapcsolatai például feleség-férj, anya-gyermek feladatokat, szerepeket és elvárásokat foglal magába. A nő kiteljesedéséhez hozzátartozik az anyaság, a férfiéhoz az apaság felelőssége. A társadalomtudósok és a szociálpszichológusok szerint a negatív családmodell jelenség visszavezethető a megváltozott családon belüli szerepek változásaira.  Dr. Ranschburg Jenő pszichológus 2016-ban kifejtette a változásokból történő következményeit : a férfias tulajdonságok, mint határozottság, keménység, rámenős viselkedés egyre gyakrabban nyilvánul meg a női viselkedésformákban. Ennek oka, hogy a nők egyre gyakrabban jelennek meg a férfiak riválisaként betöltött szerepekben a munkahelyen és a családi életben is egyaránt. Sok nő így sem, mint munkaerőpiaci résztvevőként, sem a biológiai örökségül kapott és hagyományosan elvárt anya- és társszerepben nem képes helytállni egyszerre. Ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés, hogy vajon a gyermekgondozásban is rivalizálás folyik-e. Ez a változás folyamatos fusztrációt jelent mindkét fél számára, különösen ha nem kapnak saját családjuktól követendő mintát. A nők családon kívüli aktivitása magával hozza azt, hogy a férfiaknak nagyobb részt kell vállalniuk családon belül, aminek középpontjában természetesen nem a versengés áll. Az apák aktivitása érték, hiszen szükséges és mintául szolgál a gyermek számára is, ugyanakkor ha ezt a szerepet nem támogatja a közvetlen környezet, és maga a társadalom, az apák ,,szerepzavarba” kerülhetnek. A biztos alapokon nyugvó család egysége elengedhetetlen a gyermekek megfelelő személyiség fejlődéséhez. Vannak biológiai szempontból nézve sajátos emberi motívumaink: mint a Maslow motivációs piramis elmélete is rámutat, a személyiség fejlődésének alapjait szinte első helyen a jó családi környezet biztosítja. Ebből magyarázhatóan az emberi szükségletek piramisának alapját az élettani, biológiai szükségletek adják, majd ezekre épülve, velük szoros összefüggésben és optimális esetben jól működő családi környezetben épül ki és szilárdul meg az ember biztonságérzete, odatartozás-érzése, a ragaszkodás és az érzelmek. A családtagoknál gyakran probléma a kommunikáció hiánya, ami újabb problémákat generál. A családon belül fontos a kommunikáció, gyakori eset, hogy a családtagok nem megfelelően kommunikálnak egymással, nem fogalmazzák meg gondolataikat, nem beszélik meg gondjaikat és érzéseiket, emiatt a feszültség folyamatosan nő és ez közvetlenül hat az anya-gyermek kapcsolatra is.  Gyakori, hogy a tüneteket produkáló gyermek közvetítő szerepet tölt be a szülők között, illetve az is előfordul, hogy a családtagok nem saját magukról beszélnek, hanem a másik helyett mondják ki annak érzéseit, gondolatait. Ebben az esetben a szerepek összekeverednek, a nyílt üzeneteket pedig az ellentétes jelzések érvénytelenítik, s ezzel ellentmondásos választ eredményeznek.