Hírek

A generációk csoportosítását már nem biológiai alapon kell kezelni, hanem szociológiai és digitális használat szerint, vagyis nem elég az életkor szerinti besorolás alkalmazása, azon belül a X, Y, Z elnevezésű alcsoportok alkalmazása szükséges. Az 1920 utáni generációs besorolásokat hat generációra lehet bontani.  A hat generációt gondolkodásbeli jellemzői, tanulásról vallott nézetei, munkáról való vélekedése, életkezdési nézetei, párkapcsolati jellemzői, általános humán kapcsolatai, önmagáról alkotott véleménye és az online tér használati szokásainak vizsgálatával határozható meg. Az X, Y, Z egy új típusú nemzedék, amelynek kialakulásában a technológia száguldó fejlődése játszott rendkívül fontos szerepet: Az X generáció tagjai életkoruk alapján körülbelül a kései Y generáció, valamint a Z generáció tagjainak szülei. Az X generáció tagjai életük során találkoztak a 21. század digitális világával, amely lenyűgözte őket, elfogadták és elkezdték használni a digitális világ új vívmányait. A digitális bevándorló így alkalmazkodik a környezetéhez, de félig még a múltban él. Ők az egyik generáció, akik a humánközszolgáltatás rendszerébe kerülnek mind kliens mind szakember tekintetében. Az Y generáció már egy új típusú nemzedék, s mivel a születését (a legkorábbi ill. legkésőbbi időpontot nézve) az 1980-as évek vége és a 2000-es évek eleje közé teszik, „ezredfordulós” generációnak is nevezik őket. Jellemzőik, hogy mivel a számítógépekkel együtt nőttek fel, szinte a technológia őrültjei. A modern technika és a számítógép nélkül el sem tudják képzelni az életüket. Ezzel együtt azonban igen gyakorlatiasak, már iskolás korukban tudtak számítógépezni és mobiltelefont használni.  Ennek a generációnak a fogyasztási szokása a Pán Péter-szindrómára. Fogalma leegyszerűsítve arra utal, hogy a generáció tagjai fogyasztás tekintetében felnőttként viselkednek (mindenre igényt tartanak), a termelés és felhalmozás tekintetében viszont gyerekként, azaz eltartottként számba vehetők. Ez a generáció is fellelhető a humánközszolgáltatás mindkét pólusán, vagyis kliens és szakember vonatkozásában egyaránt. A Z generáció tagjai tipikusan különböznek az előző generációk, főleg a közvetlenül megelőző Y generáció tagjaitól. Ők már beleszülettek a digitális technológiák világába, amelyben számukra elképzelhetetlen élni mobiltelefonok, számítógépek és más digitális és kommunikációs eszközök használata nélkül. A Z generációra használt másik fogalom a Marc Prensky által alkotott „digitális bennszülöttek” kifejezés. A Z generáció tagjainak, mivel már egy új világban nőttek fel, teljesen megváltoztak a tanulási szokásai. Ez problémákat vet fel az oktatási rendszerben is, elsősorban a tanítási módszerek területén. A tanároknak nehéz átadniuk a tudásukat a fiataloknak, akik hozzá vannak szokva a gyors információáramláshoz és annak befogadásához. Képesek egyszerre több mindennel párhuzamosan is foglalkozni. A kommunikációs eszközök fejlődésével és gyorsaságával egyre több információhoz jutnak, és ezeket máshogy dolgozzák fel, ami miatt másképp is gondolkodnak, mint az X vagy az Y generáció tagjai. A mai pszichológiai-, szociológiai és kulturális antropológiai vizsgálatok már említenek úgynevezett Alfa, másnéven Google generációt is, de meghatározása jelenleg még nem tisztázott, hiszen ez a generáció napjaink legifjabb társadalmi tagjaiból állnak, még nem mérhetők és szűrhetők tisztán a vonásaik.