Hírek

Sok helyen hallunk riasztó tényekről, globális felmelegedésről, savas esőkről, melyek megoldása valóban globális szintű összefogásokat igényel (pl.: káros ipari gázok, szennyvizek kibocsátása), és melyeket ráhagyunk a tudósokra, vezetőkre, nemzetközi szervezetekre, nonprofit szervezetekre. Nekünk csak egyszerű dolgokban kell részt venni, ahhoz, hogy védjük a környezetet, mint például a szelektív gyűjtésben. Amit bárki megtehet. Hiszen mindenki szép és zöld környezetet szeretne maga körül is. Ne legyintsünk erre érdektelenül, hogy ha más nem csinálja, akkor én sem, mert bár egy fecske nem csinál nyarat, de elhozza a változást. Az öko-tudatosságra nevelés a legalább olyan fontos, mint a vállalatok környezetre gyakorolt hatásának vizsgálata. A gyermekek a Föld további sorsának, s így a jövőnk meghatározói, ezért fontos, hogy megismerjék a fenntartható fejlődést, az épített és természeti környezetvédelmet. Fontos hangsúlyozni, hogy ők is tevékenyen részt vehetnek az öko-lábnyomuk csökkentésében. A környezetvédelem egy olyan emberi tevékenység ami a körülöttünk lévő világ – közelebbi és távolabbi (végső soron a Föld) épített és természeti értékeinek tiszteletén, megóvásán alapul. Ebbe beletartozik a másik ember tisztelete, az élővilág (növények és állatok) tisztelete, életterének védelme is, ugyanúgy, mint mind az a tevékenység, ami a meglévő környezeti károkat enyhíti, és a többit megelőzi, technikai újítás, gondolkodás, ami ezt a tevékenységet segíti, ami ember és környezete között egyensúlyt hoz létre, tart fennt. A környezetvédelem egy-egy egység védelmét, további pusztulását, helyreállítását, megóvását is jelenti, de jelenti az összes egység ugyanezen védelmét, további pusztulását, helyreállítását, megóvását is elsősorban az ember okozta károk, az emberi tevékenység (bányászati, ipari, mezőgazdasági) miatt. “A fenntartható fejlődés (sustainable development) olyan fejlődési folyamat (földeké, városoké, termelési folyamatoké, társadalmaké stb.), ami „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket”  (ENSZ 1987-es Brundtland-jelentés) másképpen

A Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata megfogalmazásában: „A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg.” (Átmenet a fenntarthatóság felé; Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata, Tokió, 2000). A fenntartható fejlődés fogalma nem azonos a környezet védelmével, mert míg a környezetvédelem a környezeti károk megelőzését, mérséklését jelenti a hogyan? kérdéskörére koncentrál, addig a fenntartható fejlődés a környezeti és társadalmi és gazdasági fejlődésre és fenntarthatóságra fókuszál a mit? és a miért? kérdéskörével foglalkozik. A fenntartható fejlődés három alappilléren nyugszik: a szociális, a gazdasági és a környezeti pilléreken. Tehát a fenntartható fejlődés egyfajta szociális jobblétet, igazságosabb elosztást jelent, az ökoszisztéma fenntartásával és a gazdasági fejlődéssel együtt.

Az ENSZ Millennium Project keretében 17 globális kihívást azonosítottak, melyek egymással öszszefüggő komplex problémák. Az emberiség jövőjét attól teszik függővé, milyen megoldásokat, válaszokat sikerül találni ezekre a kérdésekre. Egy ember vagy egy adott terület népességének a természetre gyakorolt hatását egy hektárban kifejezett mutatószámmal, az ökológiai lábnyommal lehet leírni. “Ökológiai lábnyom az a terület, ami károsodás nélkül meg tudja termelni az aktuális életvitelünkhöz szükséges javakat (élelem, energia, lakhatás stb…). Az átlagos egy főre eső ökológiai lábnyom 2,2 hektár, 2,5-szer nagyobb, mint 1961-ben. Ám ha megnézzük, hogy a Földön 11,3 milliárd hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület van és 6,1 milliárd ember, akkor kiszámítható, hogy valójában minden emberre csak 1,8 hektár jut.”