A mindennek alapjául szolgáló helyes önismerettől juthatunk el mások megismerésén keresztül a szociális kompetenciák birtoklásáig. Bár az érzelmeink felnőtt korunkban is fejlődik és fejleszthető, az óvodáskor végére az összes komponens csírája megjelenik. Minél hamarabb tanul meg egy gyermek eligazodni az érzelmek között, annál nagyobb az esélye, hogy kiegyensúlyozott, megértett és másokat is megértő gyermekből sikeres, boldog, szeretett és szeretetét kimutatni képes felnőtté váljon. Érzelmi intelligenciánk fejlődése a méhen belüli életben kezdődik. Sok édesanya ösztönösen kommunikál magzatával: simogatással, énekkel, beszéddel jelez neki. A méhen belüli kommunikáció, sőt tanulás képességét mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a megszülető csecsemő megismeri az édesanya hangját, vagy megnyugtatóan hat rá az intrauterin élet során sokszor hallott zene felcsendülése. A magzat fájdalmat is érez: vértranszfúzió során fokozott testmozgást figyeltek meg, ami distressz állapotot jelez. A vizsgálat során mért magzati hormonszint is erős stresszre utal. A csecsemőkori aktivitás, kíváncsiság, nyitottság a világ megismerésére az érzelmi biztonságban gyökerezik. A csecsemő születése pillanatától az anya reakcióin keresztül tanulja a világot, tőle tanulja meg, hogyan fejezze ki pozitív és negatív érzelmeit. Az utóbbi harminc év fejlődéslélektani kutatásai rávilágítottak, hogy a csecsemő nem elszigetelődő, passzív lény, aki kizárja a külvilág ingereit (Mahler), hanem kompetens (Stern), születésétől fogva felkészült az érzelemkifejezésre, és az érzelmi kommunikációra. Az érzelmi intelligencia megteremtésének első lépcsőfoka a biztonságos kötődés kialakítása. Fontos, hogy az anya komolyan vegye a gyermek jelzéseit, és minden esetben reagáljon rá. Ha egy kisgyermeknek egyedül kell(ene) megküzdenie félelmeivel, magára hagyják szomorúságában, az nagyon súlyos következményekkel járhat. A biztonságosan kötődő gyermek tudja, hogy gondozója érzelmileg mindig hozzáférhető, kíváncsi rá, és érzékeny a szükségleteire. Tudja, hogy minden érzelmének van létjogosultsága, kifejezheti negatív érzelmeit is, és elvárja, hogy gondozója csillapítsa kedélye hullámzásait. Az önszabályozást irányító központok az agyban 3 éves kor körül kezdenek szerveződni, és intenzíven fejlődnek egészen öt éves korig. Ezután is folyamatosan növekednek egész gyermekkorban, majd felnőttkorban, a 20-as években egy újabb fejlődési ugráson mennek keresztül. Egy kétéves gyermek önuralmának még a szeretet, vagy a szeretet elvesztésétől való félelem a motivációja. A gyermek azért győzi le ösztöneit, mert örömet akar szerezni szüleinek. Még a hároméves gyermek önkontrollja is nevelői dicséretétől vagy elmarasztalásától függ. A lelkiismeret, amely a gyermek belsővé tett szabályrendszere, és a viselkedés belülről fakadó szabályozását végzi, csupán 5-6 éves kor körül alakul ki. Minél jobb érzelmi kapcsolatban van a gyermek nevelőivel, annál könnyebben tud érzelmileg azonosulni velük, így könnyebben magáévá teszi értékrendjüket. Az óvodás gyermek érzelmei még igencsak labilisak, szélsőségesek. Egyik pillanatban még kiegyensúlyozottak, majd hirtelen elcsüggednek. Ha ilyenkor kellő empátiával, odafordulással kezeljük a gyermeket, jókedve hamar visszatér. Általánosságban elmondható, hogy az anya és csecsemője korai összehangolódása, a korai kötődés minősége valamint a szülők nevelési stílusa alapozzák meg a kisgyermek későbbi érzelmi és szociális intelligenciáját. A támogató szülői attitűd hatékonyabb társas viselkedéssel jár együtt.
JAN
2019